Minél tovább állok néhány képe előtt, annál többet érzek belőle. Igen, szándékosan nem használtam a megértés szót, mert a lélek csendjéből vagy zaklatottságából keletkezett műveket nem megérteni, hanem érezni kell. Ekkor alakul ki egy bensőséges érzelmi kapcsolat, amely megnyitja az ajtót a kép előtt. Ezen belépve az ember egy ismeretlen dimenzióba merészkedik, és a nézőn múlik, hogy ijedtében visszahőköl-e, vagy a felfedező szívdobbanásával együtt halad tovább és tovább. Miközben hagyja, hogy a színek és formák zápora friss lelki záporként ömöljön el rajta, hirtelen rájön, hogy az esztétikai élményen túl valami mást is kapott, talán önmagával találkozott, saját lelke kútjába nézett.

Máté Judit