1991. Badacsonytomaj - Kultúrház

A kiállítást Gerzson Pál festőművész, a művészeti egyetem festőtanszék vezetője nyitotta meg.

Kedves Barátaink!

Ismert, befejezett művészetekről, azok jelentőségéről könnyű szólni, egy Egryről, egy Farkas Istvánról (hogya hely szellemében maradjunk), elég egy jelentős jelzőt bemondani és köré szőni szebbnél szebb mondatokat, kockázat nincs, a felellőség nem nagy, végül úgyis a művek beszélnek a legszebben.
Korosabb művészek évtizedes eredményeire és alig néhány találó szó, hogy mire kell figyelni és hogy mit szeretne a kiállításbemutatni a maga válogatásában és kiemeléseiben. Mindez azonban nem áll rendelkezésre egy fiatal művész esetében, akit még nem ismernek eléggé széles körben, jelen esetben ilyen Tisza-Kalmar György itt látható kiállítása. A figyelemhez, az imerkedéshez szükséges csendet nem szabad frázisokkal zavarni. minden bizonnyal olyan egyéniség kibontakozásárólszerzünk tudomást, akire nem lehet rávetíteni ismert formulákat, általános esztétikai elveket. ezek majd később lesznek használhatók. Kezdetben van az élet, majd a kultúra. Kezdetben van az egyéniség, majd azt befogadja az emberi közösség, amely szabályokat, törvényeket költ, hogy közlekedni tudjon. Az egyéniség fölfedezéseinek időszaka a művészi fejlődés aranykora, ez az ifjuság privilégiuma, később jön a törvények korszaka, ez talán a fejlődés ezüstkora.
Kalmár György barátunk fiatal, nemcsak azért, mert harminc-valahány évével nekem, 60 évesnek, fiatalnak látszik, hanem azért is, mert 40éves életkor előtt nem-igen van önálló művészi arculatolyan korban, amely vagy magával  sodorja az embert évről-évre változó ismeretlen eredetű trend-ek (szabványok) szerint, vagy észre sem veszi. Kalmár Györgyöt ez a szabványosság nem vonzza. kemény előkészületeket tett, gazdag tapasztalatokkal várja a jövőt. Úgy érzem, hogy művészi arsulatának kialakulásában most életének fordulópontján áll, a meghatározottság, a személyiség megformálódásának küszöbén. Eddigi sorsa is egyéni pályát jelöl ki számára. Sok ú.n. "szabályosság" hiányzik művészi előéletéből, a serdülőkori és főiskolás kis közösségek hatása helyett a nagydimenziójú világ hatása alá került, ami kétségeket és gondokat is okozott, de nagy felismerésekhez és tapasztalatokhoz is segítette. Hosszú külföldi tartózkodása után végre "meglelte hazáját" igazi és jó értelemben. Nála az itthon nagyon is tartalmas fogalom, testet, lelket befogadó környezet, és nem csupán illetőségi hely.Ez pedig itt van a Balatonfelvidéken, közelebbről a Káli-medencében, egész pontosan Köveskálon, amit maga fedezett föl magának, ez a budapesti származású, Londont, Bécset megjárt fiatalember. Semmiféle rokonsága nem köti ide, úgy talált rá, ahogy élettársra talál az ember, és ez Kalmár György esetében nem is hangzatos hasonlat, mert közben ez így történt. Házat és feleséget, feleséget és házat együtt talált barátunk, lehetetlen észre nem venni, hogy önmagára talált. A személy és otthona metafórikus kapcsolatba került. Ebből lennie kell valaminek! Őszinte barátsággal kívánom nekik a legjobbakat ehhez! Ez a sajátos világ elég gazdag és rejtélyes. Közép-Európa tájékozódási pontja a Balaton. Az ország gyűjtőhelye , monda szerint a káli-medencében gyülekeztek a kalandozó magyar törzsek. Manapság ez a vidék vonzza a legtöbb külföldi látogatót, bőven a hely befogadóképességén felül. Az éghajlat különleges, mediterráni, a pannóniai provincia központja is ez volt. Maga köveskál létező helység volt az ókorban is. Nem szükséges bizonygatni a vidék vonzerejét. Mégis...a mai tipikus ember elsősorban és közigazgatási rendszerekben, ezért van benne valami virtus, ha az ember itt választ otthont. Mert ez a hely sok mindent nem kínál, de ad valamit, amit máshol nem találunk. És ez a valami nagyon fontos,erről győződhetünk meg azokból a képi, tárgyi híradásokból, amiről ez a kiállítás szól. Kalmár György tevékenysége nemcsak festői. A festett képek mellett a tárgyi alkotások éppen olyan életjelei ennek a megtalált jazának, mint az itt nem látható dolgok is, a ház, a berendezés, az udvar, a növények, a kövek szervezett együttese, az alkotó szellem és kéz eredménye. Hozzáteszem, hogy szinte ehhez igazodnak a felhők, a madarak, az időjárás is. Biztos vagyok benne, hogy Kalmár Györgytől meg sok mindent meg fogunk tudni arról a kívánatos világról,amiben szeretnénk élni. Kívánom, hogy legyen mindehhez kedve,ereje, és képzeletvilága egy percre se engedje csüggedni. Kívánom- és bárcsak jóslat lenne ez- hogy ez a régió a jövőben legyen az alkotó magyar szellem gyűjtőmedencéje, és jókívánságaimat, rokonérzéseim kifejezését ezúttal  is szeretném kiterjeszteni azokra a személyiségekre, akik Salföldön, Kővágóörsön, Badacsonytomajban vagy itt a környéken valahol valami hasonlón munkálkodnak. Személy szerint is bízom benne, hogy Szigliget sem esik ki ebből a megérzésből.
Kérem, kedves látogatók, érezzék jól magukat és találják meg azokat a biztató motivumokat ezen a kiállításon, amelyekre mindnyájunknak olyan nagy szüksége van mostanában.
Barátsággal köszöntöm a művészt, feleségét, barátait és mindnyájukat, köszönöm figyelmüket, a kiállítást megnyitom.

Badacsonytomaj 1991.aug.16.

Gerzson Pál festőművész, a művészeti egyetem festőtanszék vezetője